Átköltöztünk ide...

www.kisfoci.blog.hu

Sikerülhetne -e bárkinek, ami eddig senkinek?

A fejemben suttogó Csank mester azt jósolja, ma bárhogy is állunk fel, több esélyünk lesz, mint szombaton. Mert ugye a rakkolós nekünk nem jön be, a latinos annál inkább.

Vagy nem. Meglátjuk. Személyesn ellenőrzöm.

Ad 1.  Kiprichék

Itt van mindjárt a legtökutolsó VB-n szereplő magyar társaság. Kiprichel, Garabával, Róthal, Détárival, Nagy Antival, Bognár Gyurival, és egy 2:9-es gólaránnyal.

 Zokogva követeljük vissza 13 éve Irrapuatót, Belanovékat és a Mezei dokort, tésztástul, hegyi edzőtáborostul, de mindhiába. Mert, hogy ők legalább KIJUTOTTAK, nem is akárhogy, a következő EB-győztes hollandokat kipipálva. 

Vajon mire menne az örök csiszolatlan gyémánt Détári, és az örök ellenszélben futó Kiprich Tiagóék ellen. Esetleg Garaba leradírozná-e C. Ronaldót...? Nagy Anti lefutná -é Simao Sabrosát... Sose tudjuk meg.

Várjunk csak... Nini ki az ott a jobbszélen...! Csak nem Emmet L. Brown doki a Vissza a jövőből. Húha... Még bármi megeshet!

Ad 2.  Illésék

Igen. A legnagyobb királlyal, a magyar Lombardóval (Lőrincz E.), acélléptű Mracskó Mihállyal és penge Klausszal. Mijativic-csal, Belgráddal, 1-12-vel. De ők legalább PÓTSELEJTEZTEK! Nem is akármilyen góllal! (Finn-Magyar 1:1, - az egyenlítő gól utolsó 4 labdába éréséből 3 nem a mienk)

Hátha Illés egy Pisont-Orosz Feri kényszerítő végén beverné a gólt. Megérdemelné. Mert hát akkoris csak ő a legnagyobb király.

Ad 3. A színészválogatott.

Miért ne? Gerának, Hajnalnak, Husztinak nem megy. Miért ne dobhatnánk be Vágási Feriéket a mélyvízbe? Levédekezzük, aztán Besenczi Árpi a 92.ben becsúszva löbböl. 1:0.

„Azért szép játék a foci, mert mindenki másként látja. Én optimistán. Remélem, negyedszerre végre én ünnepelhetek "

Halmosi Péter C. Ronaldóról és a közös múltról

"A portugáloknak remek csapatuk van, természetesen ők az esélyesebbek, de a labda gömbölyű és bármi megtörténhet. Mindenesetre szurkolok a fiúknak, hogy jó eredményt érjenek el! "

Éger László az esélyekről

"Nem."

Ervin Koeman arról, szerinte nem kellett volna -e még egy csatárt behívni a keretbe.

"A dánok elleni meccsükön láttam, hogy mennyi helyzetet kihagytak. Ha minden jól megy, ezúttal is ez történik majd, ők elpuskázzák a lehetőségeket, mi pedig gólt rúgunk. Amit a Gera sors elvett tőlünk szombaton, azt reméljük, hogy szerdán visszaadja."

Babos Gábor az álmairól

"Három forduló van hátra, amely során kilenc pont szerezhető."

Babos Gábor a matematika világáról

"Ezek csak teóriák, hogy ha ez vagy az a csatár játszik, akkor ennyi vagy annyi gólt érnénk el. Ha a csapatban tíz támadó vagy tíz védő szerepelne, az sem jelentene semmire garanciát. Sem arra, hogy nem kapunk gólt, sem arra, hogy öt gólt fogunk lőni."

Palika a taktikáról

"Ezen a mérkőzésen eldől, hogy a rakkolós focihoz vagy a technikáshoz tudunk jobban alkalmazkodni."

Gerzson a valamiről

Szóval, van ez a svéd meccs. Tirpákia egyszeri polgára próbálja feldolgozni, mint jó gimnazista Kölcsey műveit, de ez valahogy megfekszi a gyomrát. És nem. Nem és nem. Nem a karvalyorrú svédbosnyák menetrendszerű kilencvenplusz perces gólja miatt. Azon túltette magát úgy 10 perc alatt. Viszont azon, ami az előtte lévő 93 percben zajlott a gyepen, na azon még máig sem.

Először is, itt van ez a voltaképpen üdítően szimpatikus holland. Tény ami tény, közel másfél év alatt ifaplatónyival több profizmust, egyenességet, lelkesedést és főleg munkát sűrített bele Tirpákia örökké imádott sportjába, mintaz előtte levő 10 szövetségi kapi együttvéve Bozsikostul, Détáristul, Csankostul, Bicskeistül, Bohócostul Mateuszostul. És most mégis. Hiányérzet, düh, frusztráció, csalódás és üres reménytelenség. 

Sokan kibelezték már oda-vissza a súlytalan, impotens középpályát, az érthetetlen csatárok nélküli taktikát (amikor fátyolos tekintettel kell visszarévedünk a múltba Csank mester támadófutballjára vágyva, nem érdemes gólesőről álmodozni) a malactizenegyesből megkaparintott 1 pont kisiskolás szinten való eltapsolását vagy a meccs utáni nyilatkozatokat, úgyhogy ezeken, mint Tirpákia első számű megmondója gyorsan átlépnék.

De ezt a messziről jött Koemant nem értem. Persze nem volt ő része az elmúlt évtizedek nagy tirpák futballvalóságnak. Nem tudja ő, hányszor játszott már "sorsdöntő" meccset tirpákia 11 aranylábúja. Nem érzi át, mennyi lenyelt béka brekeg a gyomrunkban. Nem érti hányadszor pörgünk megint a mosttalánsikerül fíling örök spiráljában. Mégsem foghatom fel, mit lát még ezekben fiúkban. Mi tudja még motiválni miután közelről látta ezt a lélektelen, kilátástalan játékot. Látta a nihilt ködként leereszkedni a Stadion gyepére, és úgy nézett ki, képtelen belenyúlni a dolgokba. Látta Hajnalt elbújni a labda elől, és mégis a 82 percig a pályán hagyta. Látta szatyorban csapkodó halként vergődni Gerát a jobbszélen, mégsem váltott. Látta, hogy a 170 centis Huszticsenko tehetetlen kisfiúként szaladgál a 2 méteres sárga trollok között, mégis 45 percen keresztül hagyta a ráívelgetést. És egyébként meg látta hosszú napok óta, hogy nincs egy épkézláb csatár a csapatban, (ugyehát I. Levszkigyilkos Rudolf sérült, Priskintomi állítólag agyilag nincs a toppon, Torgellinho meg nem bír 45 percnél többet) mégsem hívott be senkit, legyen az akár Ferenczi Pista, Kabát Peti vagy bárki aki már lőtt gólt kapuba... Nem értem. Mintha lebénult volna, képtelen volt bármit is tenni, ami egy percig is reményt adhatott volna a folytatásra, és a szebb tirpák jövőre. (Sanyika beállítását végülis idevehetnénk, hacsak nem az egyetlen vállalható játékú középpályás helyére hozta volna be) Úgy tűnt, minden eddigi rátermettségét, okos taktikáját cselekvőképtelen bénultság váltja fel.

No nem. Nem követjük el a szokásos hibát. A szombat esti 94 perctől nem lett rosszabb a  focink. A Babos Ibra gól miatt nem lett nagyobb a szakadék köztünk, és a világfoci között. Ilyen volt minden már előtte is. Csak most tehetetlenül megint rádöbbentünk. És ez nagyon fáj.